Hajnali ötkor még ragyogó holdfényben kelünk útra, és hagyjuk el ezt a gyönyörű szigetet. Egy gyors csoportkép Marlonnal és kollegáival (házigazdáinkkal), majd a homokos ösvényen kisétálunk a Queen’s melletti beton utcában várakozó triciklikhez. Jól felmálházzuk őket, indulás a hajóhoz. Hajóval 15 perces út át Caticlan Jetty Port-hoz, majd minibuszba szállunk, ami már várt ránk –tegnap leszervezve- és 1,5 órás út Kalibo repterére. Zest Air járatával 1 órás repülés Manilába, majd 2 órás várakozás +1 óra késés után újabb egy órás repülés Tagbilaranba, Bohol sziget „fővárosába”. Reptér kijáratánál bőséges kínálat tricikliből, jeepney-ből (kiszuperált, feldíszített platós terepjárók, amibe vagy 30-40 embert zsúfolnak be, tetejére csomagok+emberek), és minibuszokból. Mi utóbbit választjuk és a reptértől a szállásunkig vezető 40 perces utat ezzel tesszük meg 700 pesoért ( 3800 Ft tizünknek). A cél Panglao sziget, amire két híd vezet át Boholról, Tagbilaran városból. Panglao hosszában kb. 15 km, széltében 6 km lehet. A reptér parkolójából kigördülve várakozásainkkal ellentétes rendezett utcakép, és tisztaság fogad minket, nem Ázsia Svájca, de a nyomor szó jutna legutoljára eszembe arról amit látok. Du. négy körül érkezünk meg még szeptemberben lefoglalt szállásunkra, ami a Reggae Guest House nevet kapta. Panglao sziget Alona Beach körzetében van, kb. 10 percre gyalog a tengerparttól. A szálláshely 6 csodálatos dizájnnal felépített teraszos bambuszkunyhóból és a egy központi épületből áll, ahol a recepció található, valamint a francia tulajdonos raszta pár saját szobája. A kunyhók félkörívben helyezkednek el, középen gyönyörű buja növényzettel rendelkező trópusi kert. A főépület minden oldalról nyitott ( itt állandóan nyár van ), a hangszórókból csendes reggae zene szól, a falakon Bob Marley képek, és Jamaica zászlók. A félreértéseket elkerülendő a tulajok ( Bilbo és Chatti ) nem szívnak, végtelenül szabadok és kedvesek. Na jó, Bilbo estére néha egy kicsit elhajlik, de csakis a bortól J . Egyszóval a hely végtelenül idillikus, paradicsomi és relaxált. Kedves, tiszta és rendezett téma-szálláshely, ami a raggae kultúra köré létesült, a szobák is ilyen dizájnnal díszítettek, a bútorok, az ágyak, az ülőgarnitúrák mind bambuszból készültek.

Szállásaink elfoglalása után lesétálunk Alona Beach-re a sziget no 1. tengerpartjára. A látvány hasonló, mint Boracay-on csak kicsiben. Fehér homok, benyúló pálmafák, kiülős egyszerű éttermek sora. A naplementében egy rövid fürdőzés, a zöldes-világos kék szelíd hullámokban, amit Szonja nagyon élvezett, majd vacsora az Alona Beach Resort tengerparti éttermében. Vacsora után koktélozgatás, chill out, beszélgetés a recepció körüli társalgóban, közben szakadatlanul szól a halk raggae. Bogi este körbenézve megjegyzi: „Anya ez a Bob itt nagyon népszerű, ez kicsoda??” :) Este miután lefekszünk aludni, 23 óra körül megérkezik S.Gergő barátom és Kriszta is Malapascua-ról (kis sziget Cebu északi csücske fölött), hogy 4 napra csatlakozzanak hozzánk itt Panglaon. Vityát még ébren találják, így vele és a házigazda Bilboval isszák meg a welcome drinke(ke)t.

ui.: Boracay, Philippines összefoglaló: a sziget tengerpartja feltűnően tiszta, több tábla tiltja még a dohányzást is a tengerparton, és sok filippinó hord olyan pólót, aminek a hátán „No Smoking ont he beach” felirat van. Éjszaka filippínók járják a partot és hatalmas zsákokba gyűjtik a szemetet, amiből nincs sok, úgy néz ki, hogy a turisták sem mernek itt szemetelni. White beach rendkívül zsúfolt, egy idő után számomra unalmas a 4 km hosszan elhelyezkedő éttermek és resortok tengerparti sora. Mi a jetty porthoz legközelebb eső station 3-nél lakunk, ami nem igazán zsúfolt és disco sincs a közelben, de a station 2 és station 1 area tömege már szinte fojtogató. A sziget é-i részén található Puka Shell beach idilli, fehér homokos és nyugodt, nagyon kevés turistával. A sziget belsejében az É-D-i főút körül laknak a helyiek, mely területek bejárása számomra nagyobb örömöt okozott.

Jelen bejegyzés írásakor a filippínókról csak legjobbat tudjuk nyilatkozni, végtelenül kedves, megbízható és mosolygós emberek. Levevéssel eddig nem találkoztunk, mindenki alázatos, kedves és szolgálatkész. Beleértve a taxisofőröket is. Mindenki nagyon jól beszél angolul a gyerekektől az idősekig, a kétkezi munkásoktól a taxisofőrökig. Sokkal nagyobb az idegen nyelvet beszélők aránya, mint nálunk ( sőt, ez igazából össze sem hasonlítható). Mint megtudtuk, az általános iskolában már több nyelvet angolul tanulnak a gyerekek (és nem csak a két tannyelvűben ), ill. az ország 7000 szigete között az angol az összekötő nyelv, ezért is tanulja mindenki.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.