Kelés 05:30-kor ez lesz az utazás leghosszabb napja, Bali-i idő szerint holnap este hétig nem kerülünk ágyba. Bérautó visszaadás a reptéren, találkozó a Bali Car Finder kedves munkatársával a megbeszéltek szerint 7 órakor. Bepróbálkozunk nála, hogy a denpasari Carefur-ban vásárolt autós gyerekülésünket vásárolja meg az autókölcsönző közel féláron (mivel a kölcsönzőnek egyszerűen nem volt gyerekülése), de villámtárgyalásunk zátonyra fut, mert pofátlanul negyed árat ajánlanak érte, így amellett döntünk, hogy megpróbáljuk feladni és hazahozni. Ez szerencsére sikerült is, sem az Air Asia, sem a Turkish nem gördített akadályt az útunkba.

Air Asia gépünk pontosan indul (az indonézek belépéskor vízumra 22 USD/fő, kilépéskor pedig személyenként 15 USD departure tax-ra veszik le a kedves odalátogatót nem nagy összeg, de azért mégis D: ), 11:50 kor Szingapurban landolunk csaknem két órás repülés után. Csomagok a csomagmegörzőbe ( 5db össz 20 USD ), majd metró és irány a belváros, 12 óránk van a Turkish gép Istanbul-i járatának indulásáig. Metróval be a Marina Bay-ig, majd irány fel a világhírű attrakció tetejére: A Marina Bay Sands luxushotel tető teraszára. (Felnőtt belépő 20 SGD = 4000 HUF). A hotel három hatalmas toronyból áll, a három tornyot felül egy hosszúkás tálca alakú terasz köti össze, melynek egyik fele a kilátó+étterem, másik fele a világon egyedülálló szabadtéri hatalmas strand a felhőkarcoló tetején pálmafákkal medencékkel, beach hangulat a felhők között. Ide sajnos már csak a hotel vendégei tudnak bejutni, de Viktor az ő 4 fős  különítményének elintézte a skybeach-re való bejutást hála a nemzetközi Aranykulcs Egyesületbeli tagságának és kapcsolatainak. Lássatok csodát, ebben a nyüzsgő metropoliszban összefutottunk barátainkkal eme felhőkarcoló tetején a panorámateraszon teljesen véletlenül megbeszélés nélkül. Pár szó után az eltérő programtervek miatt ismét elválunk Viktoréktól és a zuhogó esőt a metróban vészeljük át útban Little India felé. Szingapúr csodálatos multikulturális hely, a maláj, kínai, tamil és hindu kultúra harmonikus és példaértékű együttélése, a vallási sokszínűségről nem is beszélve. Van, hogy  300 m-en belül megtalálható hindu templom, muzulmán mecset, zsinagóga és keresztény templom. Tehát ne higgyetek azoknak az álszent hazug politikusoknak, akik hatalmi harcaikba vallást és másságot kevernek szándékosan, ha itt működik, akkor máshol is működnie kell.

A Kis-India negyedbe a kaják és a templomok miatt mentünk és nagyon megérte. A metróból feljőve a Little India nevű megállónál, egyből megcsapott minket a curry és egyéb fűszerek valamint a füstölők tiszta illata. Részt vettünk egy templomi hindu szertartáson, majd egy órás séta után a piacon levő kifőzdék egyikében ettünk engedve az ételárus ajánlásainak. Jó fűszeres volt, jól esett rá a KingFisher sör (indiai). Szingapúr indiai negyedének az az előnye, hogy tényleg India kicsiben a tömeg a kosz a nyomulás és a koldusok nélkül, mint valami makett, tiszta és rendezett, illatos. Az ízekkel, illatokkal betelve ismét metróra szállunk és egy búcsú séta a Clarke Quay nevű éttermi és pub negyed körül. Innen indulnak a városnéző hajók is, van egy tengeröböl/csatorna, annak két partján helyezkednek el az éttermek. Ráday utca a köbön. Az egyik oldal sétáló utca teljesen be van fedve.

Az időnk lejárt, indulunk a reptérre metróval, a kislányok önfeledten játszanak a metró kapaszkodóin, Szonja most fedezte fel ezt a játékot, le sem akar róla szállni.

Terv szerint érünk a reptérre, ott ismét összefutunk barátainkkal immár a megbeszéltek szerint, és 00:30-kor felszáll velünk az Istanbulba tartó gép. 12+2+2 órás utazás/várakozás után szerencsésen landolunk a havas Budapesten egy gyönyörű élményekkel teli utazás után ragyogó társaságban és útitársakkal.

Miután a többiek ( András, Marian, Ákos, Viktor ) reggel hatkor vitorlát bontottak és elrepültek Szingapurba, mi a jó kis svédasztalos reggelink után (ami benne volt a 32 dolláros szobaárban) kis családunkkal felkerekedünk, egy beach túrára, hogy felfedezzük  Bali D-i populárisabb részeinek tengerpartjait. Sorra vettük őket: 1. Bali Cliff : hatalmas sziklafal alatt elterülő világos homokos elhagyatott partok nagy hullámokkal, nagyon kevés emberrel, az eddigi legszebb és legelhagyatottabb part Balin, amit láttunk. Fák nincsenek a sziklafalak miatt, de vannak árnyékot adó hatalmas sziklahasadékok, barlangok, nagyon érdekes az összhatás. A tenger színe szép zöld. Nagyok a hullámok és erős az áramlás, ezért úszás, fürdés csak óvatosan ajánlott. 2. Uluwatu: szörfös mekka, dagálynál szinte nincs part, csak Ági volt lent (azt mondta nem bűvölte el, így én nem mentem már le), én a kocsiban alvó lányokra vigyáztam. 3. Dreamland : itt is magas sziklafalak, szép táj, hatalmas háborgó hullámok, piros zászló a parton, ami azt jelenti életveszélyes bemenni, azért két vitéz vitézkedik a hullámszörfjén. A nevével ellentétben ez a part sem nagy durranás, de azért megnéztük. 4. Kuta beach : több km hosszú homokos part szelíd de nagy hullámokkal, alkonyatra értünk oda, bele sem merek gondolni mekkora tömeg lehet itt nap közben. Elég ha azt mondom, hogy a tenger víztől 100 m-re McDonald’s, Pizza Hut és KFC. Tömegturizmus netovábbja, de azért ezt is meg kellett néznünk. Bali Cliff elbűvölt, ismét tartalmas nap után este felváltva babysittelés és masszázs. A D-i partokon az É-i és DNy-i partokkal ellentétben ahol fekete a homok itt már jóval világosabb, sárgásabb.

Andris, Marian, Ákos és Vitya utolsó napja Balin ezen utazás alkalmával, a Lehotzky család 4 tagja még egy napot marad, mivel Szingapúrt már láttuk 9 éve. Utolsó közös napunkat Sanur beach bejárásával töltjük fürdőzünk, vásárlunk. A tengerparti sétány bejárásakor volt nagy kaland. Ahogy szépen haladunk libasorban előttem Áki, én pedig tolom Szonját a babakocsival, az erős szél hirtelen kidönt egy pálmafát, melynek súlyos törzse Ákos háta és feje mögött pont egy centire csapódik a földbe, talán enyhén súrolva is barátunk hátát, de az ijedségen kívül semmi baj. Vigyáznak rá az istenek. És ránk is, mert az egész a babakocsi előtt 1,5 méterre történik. Nincs még vége a veszélynek, ugyanis a sétány melletti építkezést egy pléh kerítés választja el a sétálóktól, amit egyébként is tépáz az erős szél, de a rádőlt fa megadja neki a végső döfést és ez is dőlni kezd ránk/felénk. Gyors helyzet felismerés és menekülés a babakocsival a tengarpart homokja felé, hatótávolságon kívül. (Hogy utálták volna Ákit itthon az orvosok, amikor hazajön, és bemegy a kórházba a ropogó hóban, és amikor megkérdezik mi baja, azt feleli, hogy rádőlt egy pálmafa, és azóta beszédhibás egy kicsit :D )

A Hyatt strandján fürdünk, itt már világosabb a homok ( inkább sárgás ), de meg sem üti a part a Fülöp Szigetek partjainak szépségét. Pálmafákból is kevés van, vagy szinte alig. No de mindegy, Balit nem a partjai miatt szeretjük, aki az ideális álom beachet keresi, az ne ide jöjjön. Sokkal inkább a változatos domborzat (vulkánok, dzsungelek, vízesések, melegvízű források, hegyek, völgyek, vulkanikus krátertavak, gyönyörű rizsteraszok, panorámapontok), az építészet, a templomkultúra és vallás, valamint a különböző művészetek miatt érdemes ide látogatni. Sokaknak vonzó még a part közeli hullámtörések generálta hullámok adta hullámlovaglási ( surf ) lehetőség, Kuta és Legian lüktető, nyüzsgő éjszakai élete. Szóval sok dolog van, ami miatt érdemes Balira látogatni, a tengerpartjai nem ezek közé tartoznak. Mindenesetre szép látvány a vízben fürdőzve a 3200 m-es Gunung Agung-ot csodálni.

Előbbi fakidőlős kalandunk után a fürdésből hazafelé lefotózzuk a kidőlt fát és a kerítést, Vitya kedvesen pózol a katasztrófa helyszíne és romjai fölött, majd 5 perc múlva az üzletsoron sétálva az erős szél egy ház tetejéről egy tekintélyes méretű cserepet lefúj, ami pont Vitya barátom sarkán törik darabokra –szerencsére nem a fején- apróbb sérüléseket okozva neki. Hát ma ilyen napunk van, veszélyes dolog a trópusi nyaralás, de az istenek továbbra is a mi oldalunkon állnak. El is várjuk, hiszen sokat tisztelegtünk templomaikban és előttük az elmúlt napokban – talán ezért-. Este búcsúvacsora egy helyi warung-ban (tipikus Indonéz kisétterem csak indonéz kajákkal) , majd masszázs (itt csak 50.000 Rúpia egy óra = 1200 Ft). Sanur egyébként Kuta light, sok globál hotelbranddel, és package turistával, fényes resortokkal, de sokkal kevesebb a turista, mint Kután, nyugodt, kulturált a közönség, tetszik a hely.

09:30-as indulás, érzékeny búcsú Kalibukbuktól és a Rambutan Cottages resorttól. 3 órás autókázás után elérjük a Batud vulkán lábánál fekvő Batur tavat (Danau Batur). Szép festői táj a vulkánikus krátertó a vulkán lábánál, aminek eleinte csak a sapkája majd mi is a ködbe, ill. felhőkbe veszünk. Kb. 1000 m-en lehetünk Kintamani városában. Kicsit alpesi a feeling, a hőmérséklet vagy 10-15 fokkal a tengerparti alatt van, a helyiek kabátban, sapkában járkálnak, a felhők alacsonyan. Sajnos nincs időnk vulkán túrúra ( csak fizetett hegyi vezetővel megoldható) és a tó vidékének átfogóbb megismerésére. Rövid nézelődés után indulunk tovább Ubdba. A balin történő autózáshoz több türelem és idő kell a keskeny kanyargós utak és a nagy forgalom miatt. Ubud kedves művészváros rengeteg fafaragó és festőműhelyel, Monkey Forest-tel (Majom Park templommal és rengeteg majommal (makákó), tiszta Dzsungel Könyve), és szuper chill out bárokkal, éttermekkel. Az egyikbe mi is betelepszünk ebédelni, ilyenkor ahogy az lenni szokott első dolga mindenkinek elővenni a telefonját és a free wifire felcsatlakozva nyomás a facebookra hírek után kutatva az otthoniaktól. Vicces látvány, ahogy 10 ember fej lehajtva ül körbe egy asztalt és buzerálja egyszerre nagy egyetértésben a telefonját. Nekünk jó okunk volt erre, ugyanis Léna unokahúgom bármelyik pillanatban érkezhetett. Hát ezen a szép helyen ért minket a hír, hogy megkezdődött a szülés, szegény Barbikánk 12 órás vajúdása.

Sötétedés után indulunk tovább a 20 km –re fekvő Sanur tengerparti városába, hogy ideális szállásunkat megtalálva itt és a környéken töltsük el az utolsó 3 napot. Nem volt tervezhető az utazás ezen utolsó szakasza, így az eddigiektől eltérően lefoglalt szállás nélkül érkeztünk, ami ismét 2,5 órás szálláskeresést eredményezett. Ennyi időbe tellett, mire megtaláltuk a nyolc ember mindegykének árban és szolgáltatásokban is megfelelő szállását. De megérte, mert szuper ár-érték arányú ideiglenes otthonra leltünk az Ari Putri hotelben ( 2 nagy medence, balinéz templom szerű belső kialakítás a kertben, szép és gazdag belső kert, a folyosókon és a falakon balinéz kőfaragások, egyszóval gyönyörű. És mindezt összesen 32 USD/két ágyas szoba reggelivel. Otthon maradni drágább :D . Este 11 van mire mindenki ingerülten és fáradtan ágyba kerül. Hát igen, a szálláskeresés az egyik legfárasztóbb és legfrusztrálóbb része az utazásnak, most legalább érezhették az útitársak mennyi idegeskedéstől óvtam meg őket a többi szállás előre lefoglalásával :D .

( Ezeket a sorokat már itthonról írom hazaérkezésünket követő harmadik nap hajnalán, mikoris az egész család a kislányokat is beleértve hajnali ötkor magától kelt. Szóval küzdünk az időátállással rendesen. )

Még mindig a sziget É-i részén Lovinán vagyunk. A szuper reggelinket követően rövid strandolás a szálloda medencéjében, én közben kisétálok a 200 m-re levő tengerpartra snorkeling cuccal a kezemben valami jófajta víz alatti látnivaló után kutatva. A tengerpart szinte fekete homokja ( a sziget vulkanikus mivolta miatt ) még 300 m úszás után is zavarossá és sötétté teszi a vizet. Úgy döntök, nem úszom el a szemmel láthatóan kb. 500 m-re levő hullámtörést okozó korallszirtig, túl nagyok a hullámok, így visszafordulok.

Hamarosan autóba szállunk, már Vityabá is csatlakozik hozzánk masszázsoktól és lábreflexológiától javuló derekának köszönhetően és felfedezzük az 5 km-re levő Sing-sing vízesést. A gyönyörű vízeséshez egy 15 perces erdei sétán és enyhe sziklamászáson keresztül jutunk el. Rengeteg kép, sárpakolás, hátmasszázs az alázúduló víz erejével.

A vízesés után Singaradja ( = Lyon King = oroszlán király ) nevű város meglátogatása. Semmi különös, az É-i rész leglakottabb és Bali második legnagyobb városa, tipikus Indonéz város, kicsit kaotikus, tengernyi motoros. Egy órás séta a piacon és környékén, majd megyünk tovább K-felé templomokat látogatni. Köztük a Kubutambahan-ban levő Pura Meduwe Karang, amelynek oldalában a híres holland kerékpárost ábrázoló kőszobor (dombormű). Este vacsora Kalibukbukban egy csodás balinéz kis étteremben, melynek kis színpadán a tulajdonos család gyermekei meglepetésszerűen tradicionális ruhába öltözött táncot adnak elő balinéz zenére, közben az égiek kegyelméből leszakad az ég és hálásak vagyunk, hogy most és nem nap közben, mikor kirándulunk. Vacsi után a jól megérdemelt balinéz masszázs a közeli masszázsszalonban. ( 90.000 Rúpia 1 óra = 2000 Ft).

A tegnapi esős nap után csodás, verőfényes reggelre ébredünk. Így a tegnapi kicsit nyomottabb hangulat után ma mindenki pozitívabban látja a világot. Tegnap kegyetlenül zuhogott, féltünk, hogy a hátralévő 6 napban végig ilyen lesz az idő. Szuper reggeli, majd a resort kertjének megcsodálása után a délelőttöt a medencében töltjük a gyerekek legnagyobb örömére és egy kis színt szedünk magunkra. Egy óra körül autóba ülünk, de sajnos csak Ákibá tud velünk tartani, mert Vitya dereka beállt, alig tud mozogni, Mariann és Andris pedig átköltöztek egy drágább, elegánsabb szállodába és kettesben töltik a napot, pihenéssel.

A kiszemelt látnivalók mára: P.Banjar Hot springs és a mellette található buddhista templom, mindkettő szálláshelyünktől kb.10 km-re található, sötétedésig bőven vállalható.
A Hot spring-re épült fürdőhelyet gyorsan megtaláljuk, Szonját, aki időközben elaludt az autóban, babakocsiba tesszük és elsétálunk az erdő közepén kialakított kis fürdőhelyhez. A forró forrásvízre épült kis erdei fürdő minden várakozásunkat felülmúlja: 3 medence (2 kisebb és egy nagyobb) balinéz stílusú vízköpőkkel, szobrokkal díszítve a dzsungel közepén, rengeteg helyi játékossal és pár faranggal, köztük mi is. Zuhanyzók, mosdó és étterem, ahonnan szépen rálátni a melegvízű medencékre. Először letelepszünk az étterem teraszán, rendelünk és nagyon jót ebédelünk, majd Apa és lánya megmártóznak a helyiekkel teli medencében. A kiadós ebéd és a pancsi után elindulunk vissza a „bazársoron” autónkig, ahol a fiúk nem bííírják ki, hogy ne vásárolgassanak. Ákos és Krisztián is szatyrokkal megpakolva száll be az autóba – látjátok, Ázsia és az ázsiai árak mire képesek? Kriszt se sűrűn látni ruhát vásárolni, alkudozni.

A dzsungel-fürdő után pár perc alatt elérjük a banjari buddhista templomot, ahol a kötelező sarong feltekerése után (a fiúk kapták a rövid nadrágjuk fölé) megcsodáljuk a templom komplexumot. Fantasztikusan szép, több szinten imatermek (nyitott, zárt), Buddha szobrok, stupák. Itt sem nehéz eltölteni 1,5 órácskát. Épp indultunk ki a templomból, mikor ismét eleredt az eső, de most már nem volt zavaró, nagyon tartalmas nap állt mögöttünk. Visszakocsikáztunk a szálláshelyünkhöz, vacsi, kötelező masszázs, majd ki-ki visszavonul a bungalow-jába.

 ***Kiegészítés by Krizso***  Azért fontos Balin egy buddhista kolostor, mert talán ez az egy van belőle. Balin ugyanis a közhiedelmekkel ellentétben a fő vallás a hinduizmus (95%) és van egy kevés muzulmán is. Van pár kisebb mecset a szigeten, szuperül megférnek egymással a különböző vallások Indonéziában. Indonézia 17.000 szigetével a világ legnagyobb archipelágoja, amiből alig 3000 lakott. 220 milliós lélekszámával a világ legnagyobb muszlim országa, vannak azért keresztény szigetek –pl. Flores- és hindu vallású sziget – Bali - . Mint írtam, a vallások szuperül megférnek egymással, pl. Jakartában a fővárosban (2004-es ottjártunkkor) egymással szemben van egy út két oldalán egy csaknem 100.000 Főt befogadni képes több emeletes mecset, és egy keresztény katedrális. Szóval Balira az emberek javarészt a hindu templomokat (PURA) jönnek megcsodálni, amiből minden faluban van több is. / Egy liter benzin 100 Ft !!! /

Míg a blogon az elmaradásaimat rendezem, idő közben tegnap (2013.01.08.) kaptuk a hírt, hogy 15:45 körül megszületett Mihály Léna, Barbi húgom elsőszülött lánya. A baba 63 cm-el és 3900 g-al született. Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem egy nagybácsi kicsit pótapuka is. Egyrészt én így gondolkodom a nagybátyámról és így tekintek az új unokahúgomra is. Nagybácsinak lenni tehát nagy felelősség. Egy jó nagybácsinak nehéz dolga van, korrigálnia kell a szülők által elkövetett pedagógiai és nevelési hibákat :D  . ( Na jó ez csak vicc volt – félig)

Hát igen, ez az esős évszak kérem szépen, így szakadó esőre ébredünk és fogyasztjuk el reggelinket a szálloda oldalfal nélküli magas fedeles éttermében elhelyezett bambusz bútorokon. Pár fotó a zuhogó esőben a szálloda gyönyörű trópusi kertjében a még gyönyörűbb kőfaragásokkal díszített balinéz szobrokról, oltárokról és kőkapukról, majd útra kelünk, hogy felfedezzük a 10 Budapestnyi területű szigetet (5500 km2), melyen 3,5 millió ember él. KisAndristól és Judittól érzékeny búcsút veszünk, ugyanis az ő tartózkodásuk Balin csak 2 napos, így ők nem tudnak velünk tartani a sziget körbeutazásában, hanem privát sofőrt fogadnak és úgy fedezik föl a látnivalókat

A sziget DK-i részéről – Legian- vágunk neki az útnak és a D-i partszakaszon található Tanah Lot nevű kolostort célozzuk meg, az eső sajnos a templomlátogatás első felében is „szakadatlanul szakad”. Tanah Lot egy érdekes kegyhely, egy kis sziklaszigeten található a parttól 30 m-re, és csak apálykor lehet megközelíteni száraz lábbal, dagálykor az áramlat és a hullámverés miatt (legalábbis ott jártunkkor a megközelítés életveszélyesnek tűnt , -bár 2004-es látogatásunk során nyugodt időben és alacsonyabb vízállásnál át tudtam úszni-, ebben a hullámverésben most eszembe sem jutott, hogy megpróbáljam. Mivel a két kislány alszik a kocsiban, így Magóval felváltva tekintjük meg a látványosságot.

Két órás nézelődés után az ismét nekikezdő esőben indulunk Észak felé hogy átszeljük a szigetet és az É-i nyugodt, szinte turistamentes Lovinán kössünk ki. Az út 85 km át a hegyeken, de a keskeny utak és a nagy forgalom miatt ez 4 órába telik, 40 fölé szinte egyszer sem tudjuk tornázni a sebességet. Kárpótlás képpen gyönyörű rizsteraszokat, folyókat, völgyeket látunk és fényképezünk bőven. Ezekre a napokra már nincs előre lefoglalt szállásunk, így a fárasztó vezetés után csaknem 2 órás szálláskeresés következik Lovina Beach-re érve, 8 embernek nehéz kompromisszumos szállásmegoldást találni árban és minőségben. Végül a Kalibukbuk nevű település Rambutan Cottages nevet viselő resort hoteljébe csekkolunk be (dbl 32 USD, trpl 45 USD). Hatalmas medence, gyönyörű trópusi kert, kedves kis kunyhók, szenzációs Budha, Ganésha, Shiva szobrok a kertben, és az elmaradhatatlan Balinéz faragott kőoltárok és áldozati helyek, imádkozó sarkok. Van mit kipihennünk, mert ez a 4-5 órás vezetés egy videojáték legnehezebb pályájához hasonlított: keskeny hegyi út, szemben motorosok, jobbról-balról motorosok, úton sétáló és ücsörgő emberek, lassú teherautók, zuhogó eső, párásodó ablak, és mindezt megspékelve angol rendszerű vezetéssel.

1,5 óra alvás után 05:45-kor kelünk, Renato a minibusz sofőrünk a tegnap megbeszéltek szerint 06:30-kor vár minket a szálloda előtt - roppant megbízható és precíz és kedves ember, és ez az elmúlt 2 hét során szinte mindegyik általunk megismert filipinóról elmondható-. A gépünk 11:00-kor indul Clark-ból, ami Manilától 100 km-re található. (Az Air Asia, csak innen repül.) Rendben felszáll velünk a gép és Kuala Lumpuron keresztül Balra repít minket az Air Asia. 2*2,5 órás repülés és 1,5órás várakozás után KL-ben megérkezünk Balira, ahol a repülőtérről kijőve táblával vár minket a Balicarfinder megbízottja, hogy átadja nekünk az előre lefoglalt 2 autót, amikkel körbe szándékozunk utazni a szigetet az elkövetkező 6 napban. Ekkor már este 8 óra után vagyunk, és az autó(k) felé lépkedve hamar kiderül, hogy a két autó helyett csak egyet hozott a srác, de beismeri, hogy ő rontotta el, így mi sem vagyunk idegesek, hanem gyors megoldást találunk együtt a problémára, ami a következő: amit és akit tudtunk bepakoltunk a mi autónkba, és a 3 srácot (Andrist, Ákost, Vityát) pedig a koma a saját kis autóján hozza el a még otthonról lefoglalt szállásunkig minket is felvezetve. Enélkül aligha találtuk volna meg a szállást egyhamar, ugyanis az egyirányú és majdnem 3 km hosszú Jalan Legian egyik mellékutcájában található. A másik autót másnap reggel kilencre kihozza a szállodához. Gyors vacsora a szállodában a medence partján, egy welcome Bintang sör, majd mindenki aludni, Vityával ketten pedig elindulunk Kuta-Legian éjszakáját felfedezni. Nyüzsgő az éjszakai élet, talán túlságosan is zajos, Siófok a köbön. Amikor pénzt próbálunk váltani, többször is megpróbálnak lehúzni a váltósok. ( A Lonely Planet által is emlegetett lehúzós trükkel: először leszámolja előtted a pénzt jó kis címletekben adja, hogy sok legyen a papír, odaadja, majd visszakéri, és ekkor nagyon ügyesen észrevétlenül levesz belőle egy kisebb köteget, esetünkben úgy 25%-ot akart. Szerencsére ezt a trükköt 20 éve az albánoktól a Nyugati aluljáróban már benyeltem egyszer, azóta mindig én vagyok az utolsó aki megszámolom a pénzt, csak akkor kapja meg az ellenértéket. Egymásután ezt kétszer is megpróbálták két különböző helyen. Amikor látta, hogy résen vagyok, már egyből alacsonyabb árfolyammal próbálkozott. Hozzávágtuk a bűnözőhöz a papírkötegét és távoztunk. Aztán visszafelé meg látom, hogy üzlete elé a szokásos balinéz szertartásnak megfelelően levélre virágszirmot, rizst és füstölőt helyez el, ez minden ház és üzlet portája előtt megtalálható Balin, ill. minden bejárat előtt a földön. Ez amolyan áldozás az isteneknek, és távol tartja a gonoszt a háztól. Furcsa, hogy egyik pillanatban az ember egy kisstílű bűnöző, következő percben pedig áhítatos istenhívő… Hát igen, a hatalmas tömegturizmus Kuta Beach környékén Indonézia távoli tartományaiból ide vonzza a bűnözőket, és a szerencsevadászokat, az amúgy biztonságos országban ezen a részen rengeteg csirkefogó gyűlik össze. Kicsit elegünk is lesz, és 2 óra séta után nyugovóra térünk. Nem semmi, egy napon belül sétálunk a manilai és a Bali-i ( Kuta beach-i ) éjszakában. Ez utóbbi számomra gyomorforgató, így elhatározzuk, hogy másnap reggel egyből tovább állunk innen, pedig a szálláshely idilli hangulata arra a felvetésre késztet előzőleg, hogy itt maradjunk pár éjszakát és innen csináljunk csillag túrákat.

…. Elindulunk tehát a minibusszal felfedezni a 11 milliós Manilát. Manila több város összeolvadásából jött létre így több arca van. A 7 órás városnéző túra alatt, amit meglepődéssel konstatáltunk, hogy a város meglepően tiszta. Első célpontunk a város fő látványossága a XVI. sz. végén kialakított Intramuros városrész, amit a spanyol hódítók fallal vettek körül. A falon belül található egy a Manila Katedrális, a Városháza, és a Fort Santiago nevű erőd, melyet gyalog fedezünk föl. Az erődön belül található Joze Rizal filippinó nemzeti hős emlékháza és kivégzése előtti egykori cellája. Rizal orvos, író, és államférfi volt, felemelte szavát a spanyol elnyomás és kizsákmányolás ellen, nemzeti ellenállási mozgalmat indított el, melyért a spanyolok elfogták, és 1897-ben kivégezték. Úgy néz ki nem halt meg hiába, mert pár évvel később az amerikai-spanyol háború során a spanyolok elvesztették a Fülöp-Szigeteket, mint gyarmat és az ország amerikai fennhatóság alá került, ami még mindig gyarmati sort, de jobb körülményeket és több jogot jelentet. A 1,5 órás séta után már nm szálltunk ki a minibuszból, sofőrünk Renato türelmesen végigvitt minket Manila különböző városrészein: Pasay, Ermita, Makati, Malate, Kínai negyed, muszlim negyed, business and commercial negyed. Ez utóbbi olyan tiszta és modern volt, hogy bármelyik európai nagyvárosban, vagy HK-ban estleg Singapurban is gondolhatta volna magát az ember. Hatalmas felhőkarcolók, üvegpaloták. Volt „szerencsénk” azonban a nyomornegyedeket is megtapasztalni.

 A túra végén mindenki visszavonult a szobájába, a lányokat letettük aludni, majd Vityával éjszakai sétára indultunk –persze értékeinket a hotel széfjében hagyva-. Hajnali négyig sikerült bolyonganunk a manilai utcákon, és mondhatom mindvégig biztonságban éreztük magunkat. Pár kocsmába betértünk, és arra is rá kellett jönnünk egy karaoke bárban, hogy James Hetfield sokkal jobban énekel, mint én, viszont John Lennon és Robert Plant dalainak eléneklését 95%-osra értékelte a gép, bármit is jelentsen ez ( Magó szerint csak egy véletlen számgenerátor).